evomag.ro
    science-fiction fantasy poezie eseu arte vizuale
Caută :  
Resurse Contact
Gheşeft  -  Creatorul  -  Luminile oraşului XIX  -  La copcă  -  Gena morţii este instituirea metafizicii moderne  -  Războiul lumilor  -  Zei şi oameni  -  Legendele Căutării (II)  -  Novicele  -  Lunea Maniacilor  -  Petrecerea  -  Ignis  -  Avatarul  -  Zona 25  -  Ceaţa  -  Pânza de păianjen  -  Punct. ªi atât  -  Acolo sus, vulbul  -  Casa de la marginea pădurii  -  Taina leului  -  Peştera II  -  Secretul  -  ªi vremea vine ca să plângi  -  Alfa şi Omega  -  Puroi II  -  2 fast 4 you  -  Arma secretă  -  Aether pro narcosi  -  Luminile oraşului XXXI  -  Decablat  -  Sinucigaş plătit  -  Homus trolEIbuzus  -  ªahul de duminică  -  Conştiinţa împăcată  -  Jocul Zeilor (II)  -  Principiul alibiului  -  Manifestul de aur al desăvârşirii  -  Colecţionarul  -  Genocidul  -  Praf minune (II)  -  Intoxicaţia. Investirea de novice  -  Drumul spre  -  Elegie pentru Jeromed  -  Viziune  -  Aniversarea  -  Australia, ca o felie de pâine  -  Cunoaştere  -  De profundis  -  Luminile oraşului VI  -  Evadare din Paradis


File de jurnal

Angela Baciu



Publicat Duminică, 13 Decembrie 2009, ora 09:49

      LUNI
     
      Nu m-am îndepărtat niciodată,
      dar parcă nici nu mai
      simţeam, nu mai puteam reânvia
      tăcutele zăpezi de ieri ,
      de alaltăieri. EU
      învăţam să fiu EL,
      iar el învăţa
      să-şi încheie socotelile
      cu prezentul, o făcea
      dinadins, mă testa,
      se temea de ziua de mâine,
      sau de mersul pe acelaşi drum
      fără întoarcere,
      ne înstrăinaserăm
      fără s-o ştim.
      ştiam. de pe o zi
      pe alta era tot mai fără apărare
      şi mai singur –
      se temea de lume şi de tot ce îl înconjura.
     
     
      MARŢI
     
      Astăzi are mersul mai greoi, amândoi ştim asta, dar nu vorbim,
      zâmbesc cu încredere, pregătesc, ca în fiecare zi,
      cafeaua tare, cu două linguriţe de zahăr,
      în ceaşca maro,
      de sticlă, cu un cub de ciocolată, zâmbeşte,
      va ramâne şi
      pentru mai târziu. întreabă, pastilele, mi-ai adus pastilele –
      în păhăruţul alb, de plastic
      în fiecare zi la aceleaşi ore
      aceleaşi pastile de toate felurile
      şi culorile, fără
      rezultat parcă mai tare îi stinsese pofta de viaţă puterea
      de a mai lupta, este atât de,
      atât de măcinat azi...
      e soare afară, zic,
      sunt puţine zilele
      pe care le petrece afară, a apărut fobia,
      fobia de aer, de lume, de lumină, acum
      e mai bine aşa, cu mine în preajmă,
      îi citesc ziarul, se bucură,
      se bucură, citeşte, zice,
      citeşte ’nainte...
     
     
      MIERCURI
     
      Ne închinăm aceluiaşi Dumnezeu şi aşteptăm. azi
      ca şi ieri. ezităm să trăim, ezităm să murim, n-avem curaj
      să o luăm de la capăt, avem doar un drum şi acela e
      fără întoarcere.
      fiecare aşteaptă ceva de la celălalt. Cine va fi primul.
      astăzi aşteptăm doctorul de fapt e
      o domnişoară doctoriţă
      blândă, zâmbet cald, puţin copilăros.
      astăzi cum vă simţiti – mai bine, mai rău –
      tensiunea arterială, tensiune oculară, mers, articulaţii,
      uitaţi-vă în sus, la stănga, la dreapta,
      continuăm tratamentul, vin săptămâna viitoare,
      frumoasă casă aveţi, la control,
      sănătate...
      chiar aşa „sănătate”,
      ce ironie,
      de ce nu noroc, bani, fericire,
      poate ar ajuta mai mult.
      acum urmează exerciţiile – picioare, braţe, degete şi iar
      picioare, braţe, degete, un minut, trei, şapte, 10, 20, 30
      mai mult cu 3 minute ca ieri.
      e bine, ai obosit, continuăm şi mâine.
     
     
     
      JOI
     
      E ora prânzului. Ne prefacem că discutăm calm, prietenoşi,
      îl privesc, face mari eforturi să se ascundă, zadarnic.
      stăm în faţa unei cutii cu table începem. tu, primul,
      6 – 3 prost început. Dă tu mai mult, 6 – 6,
      stai pe gard, fac porţi,
      cum îţi e astăzi ? să nu furi !
      dimineată mi-a fost mai bine,
      acum? dau cu zarurile,
      e mai rău,
      poate se schimbă vremea, 4 – 3, nu-i bun de nimic,
      poate data viitoare,
      eşti obosit, prea obosit,
      aş vrea să mă plimb cu tine ca
      odinioară, la Dunăre, să privim pescarii, nu mai am chef de
      table, ce frumos era portul, ce vrei ?
      ţii minte cuibul de păsări
      de pe chei, la căpitănie,
      era primăvară ca acum, vreau să pot merge
      ca atunci, cu tine de mână, ai spus ceva?
      a adormit blând în dreapta mea.
     
     
      VINERI
     
      E noapte,
      ies pe balcon, luna e plină,
      s-ar spune că viaţa şi moartea sunt
      din nou împreună. De ieri îmi şuieră
      aripi de fluturi în urechea dreaptă. E primul semn de
      detaşare, de durere
      se spune că aşa începe NEBUNIA,
      cu un fâlfâit de aripi. am stins lumina,
      e liniste,
      ţi-e frig ? nu,
      mai lasă uşa deschisă să simt aerul nopţii,
      sunt din nou cu mine insămi,
      strâng în braţe pentru a câta oară
      trupul dulce
      al singurătăţii.
      ţi-e sete ? da, mi-e sete,
      mi-e atăt de sete...
     
     
     
      SÂMBĂTĂ
     
      Cuvintele mele se agaţă de orice scamă de răsărit de soare.
      ştia că…
      pe zi ce trecea...
     
     
     
      DUMINICA.
      Întind mâna spre noptiera din stânga,
      am aprins lumina,
      lătratul câinilor mei sfâşie noaptea târzie,
      sunt patru: bot roz, speriosu şi fraţi tărcaţi, gemeni,
      grea noapte, de ce nu dormi, pentru că
      nu cunosc tainele morţii, ai răbdare,
      NU MAI AM RĂBDARE,
      nu mai pot
      răsfoiesc Anatomistul de Federico Andahazi,
      îmi amintesc – sunt vie –
      sleită, singură, sătulă de viaţă, dar vie,
      ştii,
      moartea nu are sentimente, nu este nici urâtă, nici frumoasă,
      nu iubeşte nici nu urăşte ca noi
      până acum
      treizeci şi ceva de ani
      forma chipului meu atât de…,
      ne pierdem identitatea până-ntr-atât
      încât
      nu mai ştim cine suntem !
      să încercăm să mai dormim
      vreo două ore, mi-e atăt de frică, acum se faceeeeee ziuă,
      stau nemişcată ,
      şarpele ăsta alb al durerii
      mă cuprinde,
      mă strânge,
      mă sufocă,
      păcat
      de frumuseţea asta de chip, unde mama dracului mă aflu,
      nu mai văd nimic,
      du-te la fereastră respiră aer curat,
      ai avut iar un coşmar.
      a început să plouă,
      pentru câtă vreme ?
     
     
     


     
      NAPLÓLAPOK
     
      HÉTFÕ
     
      Nem távolodtam el soha, de mintha már nem
      éreztem volna, nem tudtam feltámasztani a tegnapi,
      tegnapelõtti hallgatag havat. ÉN
      tanultam Õ lenni,
      õ pedig a jelennel próbált leszámolni, szántszándékkal,
      próbára tett, félt a holnaptól,
      vagy attól, hogy a visszatérés nélküli úton járjunk,
      elidegenedtünk egymástól
      anélkül, hogy tudtuk volna.
      tudtam. egyik napról
      a másikra egyre védtelenebbé vált
      egyre magányosabbá –
      félt a világtól, és mindentõl, ami körülvette.
     
     
      KEDD
     
      Járása ma nehézkesebb, mindketten tudjuk ezt, de nem beszélünk róla,
      bátorítón rámosolygok, elkészítem, mint minden nap,
      barna üvegcsészében
      az erõs kávét, két kiskanál cukorral,
      egy kocka csokoládéval, mosolyog,
      marad
      késõbbre is. Kérdezi, hoztad-e a tablettákat
      a fehér mûanyagpohárkában,
      minden nap ugyanabban az órában
      ugyanazok a színes tabletták,
      sokfélék,
      eredmény nélküli tabletták,
      mintha még jobban eloltották volna élet-vágyát, harci
      erejét, olyan
      olyan megtört ma…
      kint süt a nap,
      mondom neki,
      kevés napot tölt kint, megjelent a fóbia,
      a légiszony, a fényiszony, a világiszony,
      jobb most így, hogy a közelében vagyok,
      olvasom neki az újságot,
      örül, olvasd, mondja,
      olvasd tovább…
     
     
      SZERDA
     
      Ugyanahhoz az Istenhez imádkoztunk és vártunk. A ma
      olyan mint a tegnap. Habozunk élni, tétovázunk meghalni, nincs bátorságunk
      újra kezdeni, csak egy utunk van, s ez
      a visszatérés nélküli.
      Mindenki vár valamit a másiktól. Ki lesz az elsõ.
      ma vártuk az orvost valójában
      egy meleg, kicsit gyerekes mosolyú
      fiatal, szelíd doktornõt.
      Hogy érzi magát ma – jobban, rosszabbul –
      a vérnyomás, a szemnyomás, a járás, artikuláció,
      nézzen felfele, balra, jobbra,
      folytatjuk a kezelést, a jövõ héten újra jövök,
      szép házuk van, ellenõrzésre,
      egészséget…
      éppen így „egészséget”
      tiszta irónia,
      miért nem szerencse, pénz, boldogság,
      talán többet segítene.
      Akkor most következzenek a gyakorlatok – a lábak, karok, ujjak, és ismét
      Lábak, karok, ujjak, egy perc, három, hét, 10, 20, 30
      3 perccel több mint tegnap.
      Na jó, elfáradtál, folytatjuk holnap is.
     
     
      CSÜTÖRTÖK
     
      Ebédidõ van. Megjátsszuk hogy nyugodtan és barátian elbeszélgetünk,
      nézem õt, rejtõzködni próbál, de minden igyekezete hiábavaló.
      Táblajáték van elõttünk. Te kezdesz,
      6 – 3 rossz kezdés. Dobj te többet! 6 – 6,
      kint vagy, kaput csinálok.
      Hogy vagy ma? ne csalj!
      reggel jobban voltam,
      most? dobok,
      rosszabb,
      lehet hogy idõváltozás lesz, 4 – 3, semmire se jó,
      talán majd máskor,
      fáradt vagy, túl fáradt,
      szeretnék sétálni veled,
      mint egykor a Duna-parton, nézni a halászokat, már nincs kedvem
      játszani, milyen szép volt a kikötõ, mit akarsz?
      emlékszel a madárfészekre
      a szorosban, a révkapitányságon,
      tavasz volt mint most, szeretnék járni,
      úgy, mint akkor, kézenfogva, veled, mondtál valamit?
      szelíden elaludt a jobbomon.
     
     
      PÉNTEK
     
      Éjjel van,
      telihold, kilépek a balkonra
      azt mondják, hogy élet és halál
      újból együtt vannak. Tegnap óta pillangószárnyak
      csapkodnak jobb fülemben. A leválasztás, a fájdalom
      elsõ jele
      azt mondják, hogy így kezdõdik a ÕRÜLTSÉG
      szárnycsattogtatással. lekapcsoltam a villanyt,
      csend van,
      fázol? nem,
      hagyd még nyitva az ajtót, hogy érezzem az éjszaka levegõjét,
      megint magamban vagyok,
      hányadszor szorítom karjaimba
      a magány
      édes testét.
      Szomjas vagy? igen, szomjas vagyok,
      nagyon szomjas...
     
     
      SZOMBAT
     
      Szavaim beleakaszkodnak a napkelte minden foszlányába.
      tudta…
      hogy minden nappal...
     
     
      VASÁRNAP.
      Kinyújtom kezem a bal oldali éjjeliszekrény felé,
      felkapcsolom a villanyt,
      kutyáim ugatása szaggatja a késõ éjszakát,
      négy van: a rózsaszín orrú, az ijedõs és a foltos kölyök, ikrek,
      nehéz éjszaka, miért nem alszol, mert
      nem ismerem a halál titkait, légy türelemmel,
      NINCS MÁR TÜRELMEM,
      nem bírom
      Federico Andahazi Az anatómus címû könyvét lapozom,
      eszembe jut – életben vagyok –
      kimerülten, egyedül, az élettõl megcsömörlötten, de élek,
      tudod,
      a halál nem érez, se nem szép, se nem csúnya,
      nem szeret és nem is gyûlöl mint mi
      ez idáig
      harmincvalahány évig
      arcom vonalai annyira...,
      elveszítjük önazonosságunk
      olyannyira
      hogy már nem tudjuk, kik vagyunk!
      próbáljunk meg aludni
      még vagy két órát, annyira félek, most viláááágosodik,
      fekszek mozdulatlanul,
      a fájdalom fehér kígyója
      bekebelez,
      szorít,
      megfojt,
      kár
      e szép arcért, hol az ördögben vagyok,
      már nem látok semmit,
      menj az ablakhoz, szívj tiszta levegõt,
      rémálmod volt ismét.
      eleredt az esõ,
      vajon meddig?
     

© Copyright Angela Baciu
Nu există nici un comentariu  
Comentează articolul  Spune-ţi părerea

    Toate câmpurile sunt obligatorii.
    Comentariul nu poate include link-uri.
    Dacă sunteţi logat, numele şi emailul se autocompletează.
    Comentariile sunt moderate şi vor apărea pe site numai după aprobare.

Nume :
Email (nu va fi afişat) :
Comentariu :


   SFera Online v.3 Final Edition - arte vizuale şi literatură de anticipaţie
      Toate drepturile rezervate. Copyright © 2001 - 2011 SFera Online | © 2011 - 2015 Arhiva SFera Online